Ma 100 éve 1915. 10. 17. született Arthur Miller Pulitzer-díjas amerikai író, drámaíró, esszéista. 

Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert manapság világszerte úgy tekintik mint a 20. század legjobb színdarabíróinak egyikét. 

Miller szülei lengyel zsidó bevándorlók voltak. A család Brooklynban, New York egyik városnegyedében telepedett le. Apja, akinek jólmenő ruhagyára és üzlete volt, az amerikai gazdasági válság idején teljesen tönkrement. Miután 1932-ben Miller befejezte a középiskolát, egy autóalkatrészeket tároló raktárban dolgozott mint kétkezi munkás, hogy egyetemi tandíját össze tudja kaparni.

Végül 1934-ben sikerült beiratkoznia a michigani egyetemre. Itt először újságírást tanult. Később az angol szakot választotta, majd ő szerkesztette a egyetem Michigan Daily című lapját. Ezekben az időkben írta első színdarabját is, a No Villain-t (1936), amivel elnyerte a Hopwood-díjat. 

1937-ben Miller a Honors at Dawn darabjával másodszor nyerte meg a Hopwood díjat. Diplomája kézhezvétele után, 1938-ban visszatért New Yorkba, ahol a megélhetéséhez rádióműsorokhoz írt szövegkönyveket. 

1947-ben az Édes fiaim (All My Sons) című darabja azonnali sikert aratott a New York-i Broadwayn. A történet egy gyártulajdonosról szól, aki hibás repülőgép-alkatrészeket ad el a második világháború idején. 

Az ügynök halála (Death of a Salesman) darabját Miller egy saját építésű kis dolgozószobában írta meg Roxburyben, Connecticutban, ahol élete végéig lakott. Az első felvonással kevesebb mint egy nap alatt elkészült, és hat héten belül be is fejezte a munkát. A darab egy egyszerű ügynök, Willy Loman tragikus története. Miközben múltja és jelene váltakozik a színpadon, kiderül hogy Loman nem az a sikeres ügynök, akinek családja és barátai előtt beállítja magát. Állását elveszti, odalesz a nagy „Amerikai Álom”. Felesége próbál segíteni a helyzeten, beszél két felnőtt fiával, de Loman az öngyilkosságot választja: eldönti, hogy halálával hasznosabb lesz, remélve hogy az életbiztosítótól kapott összeg segíteni fog családján. A darab 1949-ben megnyerte a Pulitzer-díjat, a Tony-díjat, és a New York-i Drámakritikusok Körének díját (National Book Critics Circle Award). A művet lefordították több mint egy tucat nyelvre.

Következő művét, a Salemi boszorkányokat (The Crucible) 1953 januárjában kezdték szintén nagy sikerrel játszani a Broadwayn. Mielőtt megkezdte a munkát, Miller Salembe utazott (Salem, Massachusetts), hogy belenézzen az 1692-ben lefolyt boszorkányperek történelmi hátterébe. A darabot Miller az egyre agresszívabbá váló Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság allegóriájaként fogta fel. Manapság ez a drámaíró világszerte leggyakrabban játszott műve mint szimbóluma bármiféle politikai üldözésnek.

1955-ben Miller egyfelvonásos darabbá alakította a Pillantás a hídról (A View From The Bridge) című drámai költeményét, melyet aztán A Memory of Two Mondays című kevésbé ismert darabjával együtt adtak elő a Broadwayn. A következő évben megint elővette a darabot, és kibővítette kétfelvonásosra. A dráma témái a féltékenység, a vérfertőzés és az árulás következményeinek bemutatása egy olasz eredetű amerikai család bonyodalmas életén keresztül.

1964-ben színre vitték a Bűnbeesés után (After the Fall) című írását, mely a Marilyn Monroe-val való házassága idején szerzett tapasztalatait tükrözi.

1969-ben a Szovjetunióban Miller munkáit betiltották, mert síkraszállt a szovjet írók alkotói szabadsága mellett.

1983-ban Miller Kínába utazott, hogy rendezői segítséget nyújtson Az ügynök halála színrevitelében. A darabot Pekingben adták elő.

2002-ben az írót megjutalmazták a spanyol „Asturias hercege” nevű tekintélyes irodalmi díjjal mint „a modern dráma vitathatatlan mesterét”.

A következő évben Jeruzsálem-díjat nyert. (A Jeruzsálem irodalmi díjat kétévenként adják azoknak az íróknak, akik munkáikon keresztül kiállnak az emberek egyéni szabadsága mellett.)

Miller utolsó darabját, a Finishing the Picture-t 2004 őszén mutatták be Chicagóban, a Goodman színházban.

Az író a következő évben 2005. február 10-én szívbénulás következtében hunyt el. Ránk maradt életműve gazdagítja a világkultúrát.